~ 1. fejezet ~

Sziasztok! Itt lenne az első fejezet:)) Legalább 3komit kérnék, hogy folytassam-e a történetet:)) Írjátok meg a véleményeteket ha jó, ha rossz:$:DDD jó olvasást♥ :)xx

- Roxy! - kiabáltam a barátnőmnek a nappaliból ülve.
- Mi van már? - vánszorgott le a lépcsőn fáradtan, mivel elég húzos hete volt tanulás szempontjából.
- Most jutott eszembe, hogy fél óra múlva egy divatbemutatón kell lennem. Elvinnél? - néztem kiskutya szemekkel.
- Áldom majd azt a napot mikor végre megszerzed a jogsit - forgatta a szemeit, majd felvette a cipőjét és elindultunk.
- Az sem most lesz - húztam el a számat.
- Amúgy kajak most jutott eszedbe, hogy pár perc múlva már a kifutón kéne sétálgatnod? - kérdezte Roxy már a kocsiban ülve.
- Na ja. Tisztára elfeledkeztem róla - mondtam.
Bő 10 perc múlva meg is érkeztünk.
- El is jösz értem? - kérdeztem óvatosan.
- Aj, legyen. Majd hívj! - egyezett bele.
- Oké, köszi - nyomtam az arcára egy úgymond köszönöm puszit, majd a nagy épület felé vettem az írányt.
Akkor tömeg állt, hogy úgy döntöttem inkább a hátsó ajtón megyek be. Simán bejutottam, majd futólépésben elindultam megkeresni a sminkesemet Zoey-t.
- Azt hittem már elvesztél itt a nagy tömegbe. Na csüccsenj ide szépen - mutatott Zoey a tükör előtt lévő székre, majd máris elkezdte csinálni a sminkem.
- Ohh nem tudod, hogy Jenett kiválasztotta-e a ruhámat? - kérdeztem Zoey-t.
- Szerintem biztos. Na de most csukd be a szemed - adta a parancsot.
- Kész is! - szólalt meg pár perc múlva.
- Gyönyörű lett. Köszönöm - néztem meg magam a tükörben.
- Semmiség, na de szaladj Jenett-hez - mosolygott.
- Rendben. Puszi - köszöntem el, és már siettem is a stylistomhoz.
- Szia.. - mentem be. Vagyis öhm sziasztok - javítottam ki magam, mivel Jenett nem volt egyedül.
- Ohh szia drágám. Ő itt Harry - mutatott a kanapén ülő göndör hajú fiúra, aki intett egyet nekem.. Húú, olyan ismerős nekem valahonnan. De honnan is?! Ja igen, van az a fiú banda. Valami One Dream..vagy One Direction.
- Nem is tudtam hogy bepasiztál - jegyeztem meg mikor elvonultunk felvenni a ruhámat. Erre a mondatomra Jenett nevetni kezdett. Mi ilyen vicces?
- Én? Dehogyis. Harry az egyik rokonom. Erre járt, és gondolta meglátogat -magyarázta.
- Ohh értem. Amúgy hány óra? Elfelejtettem hogy ma bemutató és ezért késtem.
- Nyugi, csak a 2. körben vagy benne. Még van 10-15 perced - nyugtatott Jen.
Gyorsan belebújtam a ruhámba, majd Jenett segített felhúzni a cípzárt.
- Csodás, mint mindig - mosolygott.
- Köszönöm, na de most sietek - mondtam, majd amint kiléptem Harrybe ütköztem.
- Öhm..bocs - mondtam, majd tovább mentem.

[...]

- Mi az hogy nem tudsz eljönni? - kiabáltam a telefonba Roxynak, mikor már vége volt a bemutatónak, és az utcán vártam rá.
- Bocsi. Muszáj volt eljönnöm Jake-hez - mentegetőzött. Na igen, Roxynak van barátja.
- Kösz, gyalogolhatok haza - csaptam le idegesen a telefont. Sötét is van, hideg is és most így sétáljak 20 percet.
Nem olyan soká egy kocsi állt meg mellettem. Letekerte az ablakot, és Harryt láttam meg.
- Pattanj be - mosolygott.
- Kösz nem - utasítottam vissza.
- Nyugi nem rabollak el - vigyorgott pimaszul.
- Mennyi rá a garancia? - kérdeztem.
- Sok, mivel ha megtenném holnapra ezzel lenne tele az újság.
- Ja tényleg, el is felejtettem, hogy egy felkapott tinisztárral van dolgom - mondtam unottan.
- Ezt most vegyem sértésnek? - kérdezte.
- Ahogy gondolod.
- Na jó. 5 másodpercet adok, hogy eldöntsd beszállsz-e.
- Most fenyegetsz? Úgy sem hagynál itt - vigyorogtam, majd hallottam, hogy Harry beindítja a motort.
- Várj már! - szóltam, majd beültem mellé.
- Nehéz eset vagy Hannah - mondta Harry.
- Honnan tudod a nevem? - néztem rá értetlenül.
- Jenett mondta. Merre lesz a fuvar? - kérdezte. Lediktáltam neki a címet, majd beletaposott a gázba.
Egyszer csak fura hangot adott ki a kocsi, és leállt. Még jó, hogy egy kis utcában voltunk nem pedig a forgalmas úton.
- Hát, asszem innentől már egyedül is haza találok - vigyorogtam Harryre.
- Nem hagyhatsz itt. Én sem hagytalak ott - mondta ijedten.
- Nem az én hibám, hogy Mr. Styles elfelejtett tankolni - mondtam, majd kiakartam szállni a kocsiból, de az ajtó nem nyílt. - Te bezártad? - néztem mérgesen Harryre.
- Talán igen..talán nem - nevetett.
- Akkor legalább hívj valakit, nem fogok itt éjszakázni - adtam a parancsot.
- Igazad van felhívom Louis-t - vette elő a mobilját, majd tárcsázta a számot.
- Na mit mondott? - érdeklődtem, mikor letette a telefont.
- 20 perc múlva ideér - mondta.
- Remek, addig legalább kiszállhatnánk. Ígérem nem futok el - tettem fel a kezem védekezően.
- Oké, majd fogod a kezem - vigyorgott Harry.
- Álmodban ..se! - tiltakoztam.
- Akkor nem szállunk ki - vitatkozott.
- De elviselhetetlen vagy - néztem rá.
Nem szólt semmit, csak nézett és nézett és nézett. Hát az elkövetkezendő percek így teltek. Harry nézte a szenvedésem ahogy halálra unom magam, és közben jót röhögött rajtam. Mondjuk én nem találtam olyan nagyon viccesnek. Aztán láttam, hogy egy autó közeledik, és igen végre megjött Louis(...)