Sziasztok! Itt lenne az első fejezet:)) Legalább 3komit kérnék, hogy folytassam-e a történetet:)) Írjátok meg a véleményeteket ha jó, ha rossz:$:DDD jó olvasást♥ :)xx
- Roxy! - kiabáltam a barátnőmnek a nappaliból ülve.
- Mi van már? - vánszorgott le a lépcsőn fáradtan, mivel elég húzos hete volt tanulás szempontjából.
- Most jutott eszembe, hogy fél óra múlva egy divatbemutatón kell lennem. Elvinnél? - néztem kiskutya szemekkel.
- Áldom majd azt a napot mikor végre megszerzed a jogsit - forgatta a szemeit, majd felvette a cipőjét és elindultunk.
- Az sem most lesz - húztam el a számat.
- Amúgy kajak most jutott eszedbe, hogy pár perc múlva már a kifutón kéne sétálgatnod? - kérdezte Roxy már a kocsiban ülve.
- Na ja. Tisztára elfeledkeztem róla - mondtam.
Bő 10 perc múlva meg is érkeztünk.
- El is jösz értem? - kérdeztem óvatosan.
- Aj, legyen. Majd hívj! - egyezett bele.
- Oké, köszi - nyomtam az arcára egy úgymond köszönöm puszit, majd a nagy épület felé vettem az írányt.
Akkor tömeg állt, hogy úgy döntöttem inkább a hátsó ajtón megyek be. Simán bejutottam, majd futólépésben elindultam megkeresni a sminkesemet Zoey-t.
- Azt hittem már elvesztél itt a nagy tömegbe. Na csüccsenj ide szépen - mutatott Zoey a tükör előtt lévő székre, majd máris elkezdte csinálni a sminkem.
- Ohh nem tudod, hogy Jenett kiválasztotta-e a ruhámat? - kérdeztem Zoey-t.
- Szerintem biztos. Na de most csukd be a szemed - adta a parancsot.
- Kész is! - szólalt meg pár perc múlva.
- Gyönyörű lett. Köszönöm - néztem meg magam a tükörben.
- Semmiség, na de szaladj Jenett-hez - mosolygott.
- Rendben. Puszi - köszöntem el, és már siettem is a stylistomhoz.
- Szia.. - mentem be. Vagyis öhm sziasztok - javítottam ki magam, mivel Jenett nem volt egyedül.
- Ohh szia drágám. Ő itt Harry - mutatott a kanapén ülő göndör hajú fiúra, aki intett egyet nekem.. Húú, olyan ismerős nekem valahonnan. De honnan is?! Ja igen, van az a fiú banda. Valami One Dream..vagy One Direction.
- Nem is tudtam hogy bepasiztál - jegyeztem meg mikor elvonultunk felvenni a ruhámat. Erre a mondatomra Jenett nevetni kezdett. Mi ilyen vicces?
- Én? Dehogyis. Harry az egyik rokonom. Erre járt, és gondolta meglátogat -magyarázta.
- Ohh értem. Amúgy hány óra? Elfelejtettem hogy ma bemutató és ezért késtem.
- Nyugi, csak a 2. körben vagy benne. Még van 10-15 perced - nyugtatott Jen.
Gyorsan belebújtam a ruhámba, majd Jenett segített felhúzni a cípzárt.
- Csodás, mint mindig - mosolygott.
- Köszönöm, na de most sietek - mondtam, majd amint kiléptem Harrybe ütköztem.
- Öhm..bocs - mondtam, majd tovább mentem.
[...]
- Mi az hogy nem tudsz eljönni? - kiabáltam a telefonba Roxynak, mikor már vége volt a bemutatónak, és az utcán vártam rá.
- Bocsi. Muszáj volt eljönnöm Jake-hez - mentegetőzött. Na igen, Roxynak van barátja.
- Kösz, gyalogolhatok haza - csaptam le idegesen a telefont. Sötét is van, hideg is és most így sétáljak 20 percet.
Nem olyan soká egy kocsi állt meg mellettem. Letekerte az ablakot, és Harryt láttam meg.
- Pattanj be - mosolygott.
- Kösz nem - utasítottam vissza.
- Nyugi nem rabollak el - vigyorgott pimaszul.
- Mennyi rá a garancia? - kérdeztem.
- Sok, mivel ha megtenném holnapra ezzel lenne tele az újság.
- Ja tényleg, el is felejtettem, hogy egy felkapott tinisztárral van dolgom - mondtam unottan.
- Ezt most vegyem sértésnek? - kérdezte.
- Ahogy gondolod.
- Na jó. 5 másodpercet adok, hogy eldöntsd beszállsz-e.
- Most fenyegetsz? Úgy sem hagynál itt - vigyorogtam, majd hallottam, hogy Harry beindítja a motort.
- Várj már! - szóltam, majd beültem mellé.
- Nehéz eset vagy Hannah - mondta Harry.
- Honnan tudod a nevem? - néztem rá értetlenül.
- Jenett mondta. Merre lesz a fuvar? - kérdezte. Lediktáltam neki a címet, majd beletaposott a gázba.
Egyszer csak fura hangot adott ki a kocsi, és leállt. Még jó, hogy egy kis utcában voltunk nem pedig a forgalmas úton.
- Hát, asszem innentől már egyedül is haza találok - vigyorogtam Harryre.
- Nem hagyhatsz itt. Én sem hagytalak ott - mondta ijedten.
- Nem az én hibám, hogy Mr. Styles elfelejtett tankolni - mondtam, majd kiakartam szállni a kocsiból, de az ajtó nem nyílt. - Te bezártad? - néztem mérgesen Harryre.
- Talán igen..talán nem - nevetett.
- Akkor legalább hívj valakit, nem fogok itt éjszakázni - adtam a parancsot.
- Igazad van felhívom Louis-t - vette elő a mobilját, majd tárcsázta a számot.
- Na mit mondott? - érdeklődtem, mikor letette a telefont.
- 20 perc múlva ideér - mondta.
- Remek, addig legalább kiszállhatnánk. Ígérem nem futok el - tettem fel a kezem védekezően.
- Oké, majd fogod a kezem - vigyorgott Harry.
- Álmodban ..se! - tiltakoztam.
- Akkor nem szállunk ki - vitatkozott.
- De elviselhetetlen vagy - néztem rá.
Nem szólt semmit, csak nézett és nézett és nézett. Hát az elkövetkezendő percek így teltek. Harry nézte a szenvedésem ahogy halálra unom magam, és közben jót röhögött rajtam. Mondjuk én nem találtam olyan nagyon viccesnek. Aztán láttam, hogy egy autó közeledik, és igen végre megjött Louis(...)
nekem nagyon tetszik hamar a köviit :D *----*
VálaszTörlésnagyon köszönöm*-* próbálok sietni:D
Törlésnagyon tetszett!folytasd!:)várom a kövit,siess vele!
VálaszTörlésköszi:))
TörlésBitch good:3*-*xd :DDD Gyorsan kövit:3*-*:DDD
VálaszTörléste kis kreatív:3*-* köszii amúgy:DD
Törlés