~ 2. fejezet ~

Hellobello!:33 Meghoztam a 2. fejezetet:$:DD Remélem tetszik..ha igen akkor írj kommentet, mert a kövi 3komi után jön:)):33 jó olvasást:))♥

Aztán láttam, hogy egy autó közeledik, és igen végre megjött Louis.
- Most már kiszállunk végre? - néztem Harryre.
- Ja persze - bólintott, majd kinyitotta a zárat, és kiszálltunk az autóból.
- Végre. Levegő - mondtam, majd elindultam haza.
- Héé. Nem mondtam, hogy elmehetsz - szólt utánam Harry.
- Nem kértem engedélyt - kacsintottam, majd elköszöntem tőlük, és hogy mit csináltak, meg hogy hogy jutottak haza az már nem az én problémám.

Másnap reggel 9kor keltem, majd levonszoltam magam a lépcsőn. Roxy még nagyban aludt, mivel egész éjszaka tanult a közelgő vizsgáira. Csináltam magamnak egy kávét, és leültem vele a kanapéra, majd bekapcsoltam a tévét. Semmi érdekes nem ment, így a zenecsatornán hagytam, de akkor épp a LWWY kezdődött.
- Na nemár - gondoltam magamban, majd  inkább kikapcsoltam.
Nemsokára Roxy is felkelt, majd együtt megreggeliztünk.
- És mit csinálunk ma? - kérdezte miközben harapott egyet a sonkás szendvicséből.
- Húú nekem mennem kell egy interjúra. A tegnapi bemutatóval kapcsolatban kérdezgetnek. Jön még 2 lány rajtam kivűl - magyaráztam.
- És kitalálom..én viszlek el - mondta unottan.
- Olyasmi - vigyorogtam idétlenül.
- Rendben, utána majd egy Starbucks? - ajánlotta.
- Benne vagyok - kacsintottam.
- Amúgy tegnap hogy is jutottál haza? Erről még nem meséltél - húzogatta a szemöldökét.
- Hosszú - legyintettem.
- Van időm - mondta.
- Harry Styles hozott haza. Vagyis hozott volna, de mivel elfelejtett tankolni az a hülye leállt a kocsi. Aztán végül haza sétáltam miután megérkezett Louis - meséltem unottan.
- Harry? Louis? Nem a 1D-s fiúk? - kérdezte izgatottan Roxy.
- De ők - válaszoltam.
- Na nemááááár. Komolyan Harry Styles hozott haza? Úgye tudott, hogy az a pasi egy..? - itt fébe szakítottam.
- Egy egoista, beképzelt..meg még sorolhatnám - forgattam a szemeim.
- Nem! Kurva jó pasi. Ezt ne mond el Jakenek - pirult el.
- Nyugi. Úgy ismersz? Amúgy.. beismerem..nem rossz - mosolyogtam. Egy éjszakára - tettem hozzá.
- Ne csináld már! Akkor legalább két éjszaka - nevettet.
- Igazad van - mondtam, majd végeztünk az evéssel, és felmentünk átöltözni meg sminkelni, stb.

[...]

Pontban 1kor már ott is voltunk a tv studiónál. 2kor kezdődött az ez egész dolog, addig Roxyval meg a másik két lánnyal beszélgettünk a folyosón. Egyszer csak oldalra pillantottam és kit látnak szemeim?!
- Roxy. Gyere - súgtam a barátnőmnek, majd félre húztam a többiektől.
- Mivan már? - kérdezte unottan.
- Nézd! - mondtam, majd balra mutattam..erre ő jobbra nézett. Nem oda te hülye! Arra - fordítottam el a fejét.
- Úúh bazdmeg. Élőben még jobb pasi - ájuldozott Roxy. Amúgy miért bújkálunk előle? - kérdezte értetlenül.
- Mert..öhm. Hát.. mert nincs kedvem vele találkozni - mondtam.
- Aha. Hát akkor késő - célzott arra, hogy Harry pont felénk tartott.
- Hello - lépett oda mellénk Harold.
- Szia - köszöntem unottan.
- Ohh szia - köszönt Roxy, majd Harry fülébe súgott valamit amin jót nevettek, majd ott hagyott engem kettesben..vele.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem szúrós szemekkel.
- Szóval tetszem neked? - kérdezte vigyorral az arcán.
- Először is töröld le azt a mosolyt a képedről de nagyon gyorsan, másodszor pedig nem - mosolyogtam erőltetetten.
- Ahha. Mindegy lesz még időnk beszélgetni haza felé - mondta.
- Haza felé? - néztem rá furán.
- Igen, mivel Roxy elment valakinek haza kell vinnie - mosolygott pimaszul.
- Ezt nem hiszem el - sóhajtottam.
- Pedig jobb lesz. Interjú után lent várlak - kacsintott, majd ott hagyott.

[...]

Mikor vége volt ennek az egész kérdezz-feleleknek eldöntöttem, hogy ilyen helyre sem jövök többet. Ezt inkább meghagyom a sztárocskáknak mint mondjuk Harry drága. Épp erről jut eszembe ha minden igaz akkor lent vár. Gyors elköszöntem a lányoktól, majd kimentem a parkolóba és Harry tényleg ott volt.
Oda sétáltam az autójáhaz, majd beültem.
- Elindulunk még ma? - kérdeztem flegmán. Harry csak mosolygott majd szépen lassan elindult. Szerintem éppen hogy 20al mentünk, de lehet, hogy annyival sem.
- Menj már gyorsabban! Nem érek rá egész nap - kiabáltam rá.
- Mert mi dolgod? - kérdezte, majd normális sebességben haladt tovább.
- Semmi közöd hozzá - fordítottam el a fejem.
- Oké - mondta, majd nem sokára meg is érkeztünk hozzánk.
- Hát akkor.. szia. És..és kösz - mondtam ki nagy nagy nehezen.
- Nehéz volt kimondani mi? - nevetett. Máskor is szívesen. Szia - köszönt, majd becsaptam az ajtót és a ház felé vettem az irányt, Harry meg elhajtott.